1Krón 4 és Kol 1,21–23
(ÓSZ) „Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért" (10). Jabéc nevének jelentése: fájdalom, fájdalmas, fájdalomkeltő. Édesanyja nevezte el így, mivel fájdalommal szülte őt. Jabéc személyén és életén ott volt ez a pecsét: ő a fájdalmat okozó. És aki okoz, bizonnyal hordoz is fájdalmakat, bajokat, eredménytelen küzdelmeket. De le akarta rázni magáról a pecsétet! A fájdalmakról felemelte tekintetét, felnézett. Hallott az őseit megsegítő, megáldó, megmentő Istenről, és egyszerűen: segítségül hívta őt. Aki, mint rendesen, meghallgatta kérését. Értsd meg ebből, hogy az Úr a Te pártodon áll, s nem akarja, hogy nélküle, fájdalmakba szorultan éld életed. Te már tudod, hogy Krisztusban van ez a szabad élet. Bátran kiálts hozzá!
Fohász: Úr Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy végleg elhordoztad, és ma is hordozod az én fájdalmaimat. Ezért jövök most Hozzád imádságomban. Köszönöm, hogy magadra vállalod életem minden terhét, bűnét. És köszönöm, hogy Szentlelked erőt ad azokhoz a terhekhez, amelyeket hitem erősítésére még rajtam hagytál. Ámen.