1Krón 19 és Mk 2,18–22
(ÚSZ) „Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek" (18)? „Mindennek rendelt ideje van" (Préd 3,1). János tanítványai és a farizeusok nem értették meg az idők jeleit, mert ott és akkor az örvendezés ideje volt. Isten meglátogatta népét, az Írások beteljesedtek. Köztük, velük volt, akire oly régóta vártak. Ja, hogy Jézus nem úgy viselkedett, ahogy elvárták tőle?! Szóba állt a bűnösökkel, ráadásul asztalközösséget vállalt velük, és nem böjtölt. Ez a magatartás belső feszültséget idézett elő kortársaiban. De ma is, hiszen Isten mindenki iránt való féltő szeretete idegen a mi bűnös természetünktől. Csak a Szentlélek formálta új szív képes megérteni, befogadni. Isten fiainak akkor van szüksége böjtölésre, ha ez a krisztusi szeretet már nem lángol belsejükben, s mintha kihűlni látszana. Akkor viszont valóban böjtölniük kell!
Fohász: Uram, Jézus! Bizony, vannak időszakok, amikor nem látom magamon, sem mások rajtam, hogy Te ott volnál szívemben. Add, hogy ilyenkor őszintén vágyakozzam utánad, és keressem közelségedet. Ha kell, hadd tudjak ilyenkor lemondani valamiről, érted, Uram! Ámen.