1Krón 17,16–27 és Mk 2,1–12
(ÚSZ) „Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid" (5). Ugye, ismerős? „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20). És ez? „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének" (Jk 5,14-16). Ha egyedül nem megy; ha megbénultunk az imádságra, mert valamely bűnünk legyűr bennünket; ha nem látjuk a felhők miatt a Napot – gondjaink fölött az Urat; akkor keressük a hívők közösségét! Menjünk el azokhoz, akik között Jézus jelen van, és lássunk csodát!
Fohász: Uram, Jézus! Bocsáss meg, ha nem keresem a szentek közösségét, és nem veszem komolyan a közös imádság megtartó erejét, amikor számomra lehetetlen helyzetekkel találkozom. Adj, Uram, testvéreket, akikkel együtt vihetjük eléd a lelkileg, testileg betegeket. Ámen.