1Krón 17,1–15 és Mk 1,40–45
(ÚSZ) „Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz" (40). „Odament", nem várta, míg Jézus észreveszi, aztán majd csak lesz valami. Mert tudta, kihez megy. Nem érdekelte, hogy lepra borítja, és mit fognak szólni az emberek. Ellenben mi, akik magányos csendességben sem merjük odavinni Jézushoz szennyes, másokat fertőző életünket, mert azt gondoljuk, visszautasítana. Tévedés! Jézus alig várja, hogy odamenjünk hozzá, és megszólítsuk. Ő már megtette felénk az első lépést, de tapintatos, arra vár, élünk-e az alkalom adta lehetőséggel. A leprás élt! „Könyörögve és térdre borulva" alázattal meghajolt előtte. „Ha akarod", s ezzel Jézus kezébe tette sorsát, gyógyulásának lehetőségét. „Meg tudsz tisztítani", vagyis hiszi, hogy Jézus mindenható. Imádság, bizalom, hit – ez az az út, amely végén Jézus hangja hallatszik: „Akarom, tisztulj meg!"
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy a Golgotán nem rám, hanem a bűneimre mondtál nemet. Rám igent mondtál. Kérlek, vedd ki a kételkedést szívemből, hogy sohase legyek bizonytalan abban, vajon megbocsátod-e éppen aktuális bűneimet. Köszönöm, hogy nem utasítasz el, és a Te rendelőd mindig nyitva áll. Add, hogy alázattal és bátran tudjak belépni oda. Ámen.