1Krón 16,1–7 és Mk 1,29–31
(ÚSZ) „Simon anyósa lázasan feküdt, és azonnal szóltak felőle Jézusnak" (30). „Azonnal". Egyetlen szó, és milyen mély üzenet! Veled minek kell történnie, hogy végre szólj Jézusnak? Emlékszem, Krisztussal való járásom kezdetén hamar kiderült, hogy hagyatkozni merek-e szavára: „Kérjetek, és adatik nektek" (Mt 7,7). Nagyapám már 80 év felett volt, amikor ágynak esett, és addig nem volt javulás, míg nem könyörögtem gyógyulásáért. Másnak úgy tűnhetett, hogy a gyógyszerek, a pihenés hatott, de én tudtam, hogy ki lépett közbe. És ez nem az én érdemem volt, hanem az ő kegyelme. Tudjuk, nem mindenki gyógyul meg, akiért imádkoznak, hiszen vannak betegségek, amelyek Isten dicsőségét szolgálják. Például, ha valakinek az üdvössége érdekében van betegsége. De ez nem jelenti azt, hogy hallgatni kell. Sok a pozitív tapasztalat, ennek ellenére mégsem „azonnal" szólunk Jézusnak. Te mire vársz még?
Fohász: Uram! Te már a pusztában vándorló népednek megmondtad: „én, az Úr vagyok a te gyógyítód" (2Móz 15,26), mégis ide-oda futkosok segítségért, és elfelejtem, hogy Te itt vagy mellettem. Bocsáss meg, kérlek, ha félelemből vagy feledékenységből nem Téged hívlak segítségül. Hiszem, hogy csak Benned bízhatom! Ámen.