1Krón 15,16–29 és Mk 1,21–28
(ÓSZ) „Látta, ahogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette őt" (29). Nehéz, talán fájó is, ha a hozzánk legközelebbi családtagunkkal, a házastársunkkal kell felemás igában járni. Bizony, kegyelem, ha ez nem így van. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a hitben egységben lehet a társával és a családjával. „Mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között" (2Kor 6,15)? Igaz, a szent lelkület nagyon zavaró tud lenni a meg nem tértnek: megveti, kineveti, támadja, el akarja némítani. De Te, ne add fel! Dávid módjára járd a szent táncot! Örülj az Úrban! Képviseld azt, akitől hitedet kaptad! Vesd el az ige magjait. Az Úr adja majd a növekedést. Légy türelemmel! „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt" (1Tim 6,12).
Fohász: Drága Uram! Neked minden lehetséges, kérlek, a Benned való hitben tégy eggyé legközelebbi szeretteimmel. S ha mégis megvetnek vagy elutasítanak Téged, adj állhatatosságot az értük való könyörgésben. Ha nekem hitet adtál, kérlek, ajándékozd meg őket is. Te vagy a mi győzedelmünk! Ámen.