1Krón 15,1–15 és Mk 1,16–20
(ÚSZ) „Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek benneteket" (17). Jézus az, aki megszabadítja az embereket: a bűnből, az ördög hatalmából, a különféle megkötözöttségekből, félelmekből, beképzeltségből, a kárhozattól. Ezzel pedig felszabadít: szeretetre, megbocsátásra, bűnbánatra, szolgálatra, az üdvösségre. Mai igerészünk segíthet, ha ez elérhetetlennek tűnik, ha kicsinek érezzük magunkat ehhez. Kiket választott Jézus a tanítványainak? Egyszerű, megvetett embereket hívott el. A világ szemében bolondokat, hogy megszégyenítse a bölcseket, a világ szemében erőtleneket, hogy megszégyenítse az erőseket, a világ szemében nem előkelőket, a lenézettek, a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket (1Kor 1,27-28). Nem kell tökéletesnek lenned, hogy Jézus a tanítványává fogadjon! Úgy egy tanítványa sem lenne. Kegyelem az, hogy először ő mondott Rád igent. És Te, mit válaszolsz neki?
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy Te a kövekből is tudsz fiakat támasztani (Mt 3,9), mert számodra nincs lehetetlen. Kérlek, hogy amikor megszólítasz: hívsz és küldesz engem, akkor ne kőből legyen a szívem, hanem engedelmes legyen Neked, hogy elvégezhessem azt, amit rám bíztál. Ámen.