1Krón 11,10–47 és Kol 4,2–6
(ÚSZ) „Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát" (3). Mennyi panasz hagyja el szánkat keresztyén közösségeinkben is. S ezek forrása mindig: a szívünk! Panaszkodunk világi, munkahelyi, egyházi felsőbbségeinkre, gyülekezetünkre, lelkészünkre – úgy általában mindenre és mindenkire. Ennek – mélyre ásva – két okát látom. Egyrészt nem gyakoroljuk a mindenekért és mindenkiért való kitartó és buzgó imádságot. Másrészt általában csak azt nézünk, amink nincs, s nem adunk hálát azért, amink van. Nincs lelki ébredés, megújulás gyülekezeteinkben? Kevés az igaz hívő? Adjunk értük hálát, és imádkozzunk megtérésért, több munkásért, és az Ige hirdetőiért, hogy a Szentlélek megnyissa számukra Krisztus titkának kapuit. Mert: „A Lélek az, aki életre kelt...: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet" (Jn 6,63).
Fohász: Uram, Jézus! Add, hogy komolyabban vegyem a lelki harcmezőn szolgálókért való könyörgést, hiszen egyedül a Te Igéd és Szentlelked tudja újjászülni az embereket, és vezetni őket az egyedül igaz úton, amely Te vagy, Uram. Add, hogy elfogadjuk és továbbadjuk a tiszta, érthető és hamisítatlan evangéliumot. Ámen.