1Krón 11,1–9 és Kol 3,18–4,1
(ÚSZ) „Engedelmeskedjetek... Szeressétek..." (18.19). Asszonyok, férfiak, gyermekek, apák, szolgák, urak – teljes a lista. Senki sem mondhatja, hogy kihagyták. Nem bújhatunk ki a felelősség alól. Amikor panaszkodunk a családodon belül, vagy a munkahelyünkön, vagy az országról, amelyben élünk, vajon az olvasott ige szerint cselekszünk? Ha mindig elégedetlenkedünk, vajon a helyünkön vagyunk? Engedelmeskedünk? Szeretünk? Igazságosak vagyunk? Látjuk-e, hogy minden szolgálat? És ha igen, úgy szolgálunk-e, mint az Úrnak? Sok a kérdés, elnézést. Inkább kérlek. Ne azt nézd, hogy miként viselkedik Veled szemben a másik fél, ne tőle várd a jó irányba tett változást. Tudom, mindig könnyebb lázadni, duzzogni, haragot tartani, visszaütni, uralni a másikat, hanyag munkát végezni. Mégis, kérlek, engedelmeskedj az Úr szavának. „De közöttetek ne így legyen" (Mt 20,26).
Fohász: Uram, Istenem! Sokszor csak azt látom, hogy káosz van a világban, Arra, hogy magamban is meglássam a rendetlenséget, ritkábban jutok el. Most megvallom, hogy a külső és belső rendetlenség oka az, hogy nem akarunk engedni szent akaratodnak. Kérlek, segíts, hogy Szentlelked által – mindennek ellenére – hűen megálljak a helyemen! Ámen.