1Krón 1 és Kol 1,1–8
(ÚSZ) „Mert ez hozzátok is eljutott, ...és igazán megismertétek Isten kegyelmét" (6). Megkegyelmezni, megbocsátani csak bűnös embernek lehet. Aki nem vétkezett, annak nincs mit elengedni, azt nincs mi alól felmenteni. Az Ige pedig világosan kimondja: mindannyian bűnösök vagyunk! És ez az, amit legkevésbé akarunk hallani, mert hiszen mi jó keresztyén módjára templomba járunk, adakozunk, a légynek sem ártunk... Lehet ezeket sorolni, de az ilyen beszéd csak azt bizonyítja, hogy még nem tudjuk, mit jelent az, hogy „kegyelemből van üdvösségetek hit által" (Ef 2,8). Isten igéjét a Szentlélek teszi világossá, felnyitja lelki szemeinket, hogy lássuk: elveszett emberek vagyunk! Másrészt, egyre inkább felismerjük, hogy valóban csak kegyelemből maradhatunk meg. Mi tehát az evangélium? Hogy Jézusba vetett hit által Te is megragadhatod a kegyelmet. Többé nem vagy elveszett! Van Szabadítód!
Fohász: Úr Jézus Krisztus! Add, hogy végre megértsem, miért jöttél e világba. Hinni akarom és hiszem, hogy az én bűneimért is meg kellett halnod, és nincs más lehetőségem az üdvösség elnyerésére, mint megragadni megbocsátó, felmentő kegyelmedet. Köszönöm, hogy ez lehetséges. Ámen.