1Móz 27,34–46 és 1Kor 16,1–12
(ÚSZ) „A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle" (2). Mondhatni a vasárnapi perselypénzre való első bibliai utalást találjuk ebben a versben, amely céladományként a jeruzsálemi testvérgyülekezetet hivatott megsegíteni. Azt, hogy kitől mire telik, mindenki maga tudja megítélni. Az adakozás nem lehet kierőltetett, csak szívből jövő, de a visszatartott adomány sosem hordoz áldásokat. Amikor adakozunk, egyrészt bizonyságot teszünk arról, hogy tudjuk, minden javunk Isten kezéből származik, másrészt pedig megvalljuk, végső bizodalmunkat nem összekuporgatott pénzünkbe, hanem gondviselő Atyánkba vetjük. Mennyi hitre telik hát tőlünk?
Fohász: Uram, bocsásd meg ma minden fukar gyávaságomat, amikor nem indult a kezem jótékonyságra, vagy amikor szűkebb mércével mértem, mint ahogy tőlem telt volna. Adj nekem Rád hagyatkozó hitet. Ámen.