1Móz 26 és 1Kor 15,12–34
(ÚSZ) „Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is" (21). Ádámban meghalunk, Krisztusban van életünk. De hol vagyok én ebben a történetben? A halált örököltem, az életet ajándékba kaptam. „Ne vétkezzetek" – mondja az ige. A megváltott ember életfeladata: felismerni a halálra méltó bűnt, megismerni az életadó Krisztust és hálából ellenállni a gonosznak, a jót pedig cselekedni. Nem kis feladat. Gyakorolhatjuk benne magunkat élethosszig, és még akkor is csak így fogunk felkiáltani: „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből" (Róm 7,24)? S boldog az az ember, aki így tudja folytatni: „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által" (Róm 7,25)!
Fohász: Uram, a Te válaszod a bűnre a bűnbocsánat, a halálra pedig az élet. Mindent, ami bennem értéktelen, a Te szereteted és irgalmad értékessé nemesít. Mert ilyen Isten vagy Te: tékozlón ajándékozó. Ámen.