1Móz 24,50–67 és 1Kor 14,26–40
(ÚSZ) „Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja" (26)! A mai gyülekezeti gyakorlat szerint így is mondhatnánk: Amikor összejöttök, kinek-kinek van pár bátorító szava, két ügyes keze, jó énekhangja, mindez épüléseteket szolgálja. Ez pedig csak úgy működhet, ha ki-ki él is a lehetőségeivel, adottságaival. A gyülekezet tagjai ezért nem gyanakvással, kritikával szemlélik egymást, hanem önmagukba tekintve azt keresik: én mivel lehetek a közösség épülésére. Ha akár egy olyan kis dologgal, hogy virágot viszek az úrasztalára, tegyem meg. Ha pedig éppen azzal, hogy csokromat visszavonom, félreteszem, mert más is hozott virágaiból, tegyem ezt jó lélekkel, sértődés nélkül, úgy, hogy az a gyülekezetnek épülésére, ne pedig rombolására legyen. A nagy dolgokra ugyanez hatványozottan érvényes.
Fohász: Szentháromság Isten, kérlek, adj nekem bölcsességet, hogy tetteimmel gyülekezetem javára, ne pedig kárára legyek! Tudjak szólni, ha kell, és hallgatni, ha kell. Mozdulni, ha kell, és megállni, ha éppen arra van szükség. Ámen.