1Móz 40 és 2Kor 8,1–15
(ÚSZ) „Mert ha megvan a szándék, az aszerint kedves Istennek, amitek van, nem aszerint, amitek nincs" (12). Talán ismerős az anekdota a két komáról, akik arról beszélgetnek, mi mindenüket osztanák meg egymással. Nyugodt szívvel bíztatja egyik a másikat, hogy ha lenne két háza, bizony egyiket odaadná jó komájának. Vagy ha lenne két lova, azt sem lenne rest megosztani vele. Arra a kérdésre azonban, hogy ha két inge lenne, abból is odaadná-e az egyiket, a kérdezett fél hirtelen megtorpan, és nemmel válaszol. Miért? – kérdezi a megdöbbent koma. Mert két ingem, az van – hangzik a válasz. Mai igénk pontosan erről ad tanítást. Legyen szó időről, energiáról vagy éppen pénzről, nem azt kell elméletben odaszánnunk Isten ügyére, amink nincs, hanem a gyakorlatban kell átadnunk azt, amink van.
Fohász: Megváltó Krisztusom, Te gazdag voltál, mennyei létedben minden a Tiéd volt, mégis szegénnyé lettél, hogy engem szegénységed által bőségesen megajándékozz. Adj őszinte készséget szívembe a feleslegeimről való lemondásra, hogy legalább azokkal tudjak másokat gazdagítani. Ámen.