1Móz 35 és 2Kor 5,11–21
(ÚSZ) „Mert Krisztus szeretete szorongat minket" (14). Amikor egy gyermek dacos, nyugtalan, a nevelési tanácsadók a szülői ölelést javasolják gyógyírként. Ugyanis az ölelésben a szülő és gyermek szívverése biológiailag igazolhatóan összehangolódik, és a gyermek stressz-szintje csökken. Dacos gyermekként minket is így szorongat Krisztus szeretete: megnyugtat, új erőt ad. Szorongató szeretetének következménye, hogy többé nem önmagunknak élünk, hanem neki. És ami neki fáj, az okoz nekünk is fájdalmat. De az jelent boldogságot is, ami számára boldogság. Illetve egyre inkább az válik számunkra fontossá, amit ő fontosnak mond. A szoros ölelésben összehangolódik a szívverésünk Jézus Krisztussal.
Fohász: Szerető Uram, köszönöm, hogy szereteted nem ereszt. Nem engedi, hogy Tőled eltávolodva, a magam eszére támaszkodva elvesszek, hanem szoros öleléseddel egyben tartasz és kézben tartod életemet. Hála Neked ezért a kegyelemért! Ámen.