1Móz 34 és 2Kor 5,1–10
(ÚSZ) „Mert hitben járunk, nem látásban" (7). Isten logikája messze felülmúlja az emberét. Mi azt mondjuk: hiszem, ha látom, ő pedig azt: ha hiszel, meglátod. Aki hisz, az az élet minden eseményében meglátja a mennyei Atya szerető gondoskodását, aki pedig nem hisz, az a legkegyelmesebb lehajlás mellett is úgy megy el, hogy azt véletlennek vagy jó szerencsének könyveli el. Amikor tehát „hitben járunk, nem látásban", semmiképpen sem vagyunk hátrányos, bizonytalan helyzetben – mint azt talán első olvasásra gondolnánk –, hanem éppen ellenkezőleg: Isten megajándékozott gyermekei vagyunk, akik hitükkel a valóság isteni vonatkozásait is a látják, amelyek emberi szemmel láthatatlanok.
Fohász: Uram, ugyan szeretnélek színről-színre látni, és érteni minden tettedet, de tudom, hogy e testben a hitnek látása adatott meg. Nem több és nem kevesebb. Segíts hát e látással úgy szemlélni életem minden eseményét, hogy minden dolog a javamat szolgálja és dicsőségedre mutasson. Ámen.