1Móz 32 és 2Kor 4,1–6
(ÚSZ) „Nem is hamisítjuk meg Isten igéjét" (2). Bibliaolvasó emberként egyik nagy kísértésünk, hogy saját szánk íze szerint alkalmazzuk a Szentírás mondanivalóját. Hajlamosak vagyunk olyan igét húzni elő a tarsolyból, amely tettünket és terveinket igazolja. És ez látszólag működik is, mert a Biblia szövegéből kiragadva minden emberi eszme könnyen igazolást nyerhet, még az is, hogy: „nincs Isten" (Zsolt 10,4). Vagy amint egykori tanárom viccesen mesélte József nevű diákja esetét csoporttársnőjével, Máriával. A fiú a Mt 1,20-ra hivatkozva („József, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát") megkérte a lány kezét, és nem értette, miért kapott kosarat. Mosolyoghatunk ezen, de önmagunkba tekintve el kell ismernünk, sokszor sajnos mi magunk is hajlamosak vagyunk meghamisítani az Isten Igéjét. Hány olyan eset van, amikor tompítjuk az ige élét, nehogy fennakadjunk rajta vagy megsértsünk bárkit is!
Fohász: Uram, a Te Igéd képes életeket formálni, ne engedd, hogy ennek a csodának én magam legyek az akadálya. Táplálj engem a hamisítatlan Igével, és add, hogy azzal tudjak szolgálni mások felé is. Ámen.