1Móz 31,1–21 és 2Kor 2,5–17
(ÚSZ) „Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között" (15). Az illatoknak hatásuk van. Mindenképp. Akár kellemetlen, akár kellemes az az illat számunka, kivált valamit: felidéz egy emléket, megnyugtat, vagy éppen undort okoz. Így van ez a Krisztuskövető emberrel is. Puszta létével is hatást gyakorol környezetére. Krisztus jó illatát árasztja, amit az üdvözülők is, az elkárhozók is érzékelnek. Az előbbiek számára minden bizonnyal kellemes ez a krisztusi illat, az utóbbiaknak pedig bántja az orrát, mert idegen tőlük. Pedig az ige kimondja róla, hogy „Krisztus jó illata". Sok mindent jónak ítél Isten Igéje, az elkárhozók mégis helytelenítik azokat – vagy éppen fordítva...
Fohász: Szerető Istenem, Te bőségesen árasztod rám szereteted jó, krisztusi illatát, és én bízom benne, hogy az átitatja teljes lényemet olyannyira, hogy mások is megérzik. Adj kellő alázatot, hogy ezt a vonzást sose magamnak tulajdonítsam, hanem mindig Rád tudjak vele mutatni. Ámen.