1Móz 30,25–43 és 2Kor 1,23–2,4
(ÚSZ) „Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal" (1). Az, hogy valaki szomorú-e vagy sem, nem elhatározás kérdése. Az viszont, hogy szomorúságával megterheli-e környezetét, már igen. Az apostol szép emberi példáját adja a megbántottság feldolgozásának. Nem magában forrong, elfojtva dühét, hogy aztán a legváratlanabb pillanatban mindent elsöprő vulkánként törjön a felszínre, és nem is kiengesztelhetetlenül, a sérelmeket folyamatosan előrángatva, véres rongyként lobogtatja érzelmeit. Pál szeretettel, óvatos szavakkal leírja szomorúsága okát, feltárja lelkét a másik fél előtt, hogy ne új bántások szülessenek, hanem kölcsönös megértés. Légy ma Te is kiengesztelhető, Testvérem!
Fohász: Uram, Te példát adtál a megbocsátás csodájáról, kérlek, hadd tudjalak ebben is követni. Formáld át szívemet kiengesztelhetővé, hogy abban ne a megbántottság uralkodjon, hanem a megbocsátó szeretet. Ámen.