2Móz 4 és Fil 3,15–21
(ÓSZ) „Véren szerzett vőlegény" (26). Ez meg mi ez? Horror-sztori?! Azt olvassuk, hogy amikor Mózes, Isten türelmét feszegetve, az ő rábeszélésére, végre, nagy nehezen elindul, akkor útközben az éjjeli szálláson „rátámadt az Úr és meg akarta ölni". Cippóra lélekjelenléte menti meg őket, mert körülmetéli fiát és a levágott bőrt Mózes combjához érinti. Mi akar ez lenni? A kérdésre alázatosan keresve a választ, minden bizonnyal arról van szó, hogy Mózesnek és családjának már az út elején meg kell értenie, hogy a szent Istenhez tartozni komoly dolog. És már itt, az indulás után hozzá kell hangolniuk az életüket az Úrhoz, amit ők a körülmetélkedésben, a szövetség jelének felvételében kell, hogy megtegyenek. Hogy külsőleg is az Istenéi legyenek. Testvérem, Te mennyire veszed komolyan az Urat?
Fohász: Jézus Krisztus, Isten Báránya! Köszönjük, hogy Hozzád hangolhatjuk az életünket, aki véreden vásároltál meg magadnak, hogy annak jegyét magunkra véve, megkeresztelkedve, a Te gyülekezeted, a Te véren szerzett menyasszonyod lehessünk. Engedd meg, hogy szentek legyünk, hogy egész életünkkel, magatartásunkkal, és tetteinkkel Téged dicsőítsünk. Ámen.