2Móz 2 és Fil 2,12–30
(ÓSZ) „Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette" (2). Mécs László A királyfi három bánata című versében írja: „Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?" A fáraó lánya nőként így tud tekinteni a gyékénykosárban Nílusra helyezett kicsiny gyermekre, és szívében a könyörülő szeretet felülírja a másik nemzet iránti ellenszenv érzését. Mózest felnövekedve viszont elvakítja az indulat, a harag, amikor a maga módján igazságot téve próbálja megvédeni a népéhez tartozót. Tette azonban értetlenséget és indulatot szül, rá kell jönnie, hogy így nem tudja megmenteni övéit. Jövevényként aztán újra a segítő és befogadó szeretet által talál otthonra, családra. Ahogyan az ő, úgy a mi életünk eseményein keresztül is Isten munkálkodik, akinek gondja van ránk. Lehetőleg mi is vigyázzunk egymásra!
Fohász: Urunk, Istenünk, köszönjük a szeretetet, amellyel egymást szépnek és értékesnek láthatjuk. Bocsásd meg, amikor bennünket is elvakított a gyűlölet, a harag, az indulat és a bosszú. Fiad szeretete által tisztíts meg bűneinkből az igaz szeretetre! Ámen.