1Móz 49 és Filippi 1,1–17
(ÓSZ) „Atyád Istene, aki megsegít téged, a Mindenható, aki megáld téged az ég áldásával felülről, a lent elterülő mélység áldásaival" (25). Különleges áldásokat olvasunk, amelyekkel Izráel megáldja utódait. A jövőről szólnak, de a szentíró, aki egy későbbi korból tekintett vissza a fiaktól származó törzsek életére, már látta az áldásként elhangzott szavak kibontakozását, beteljesedését is. Mi is szeretnénk szép jövőt, boldog, kiteljesedő életet, áldást utódainknak. Megnyugvást ad tudni, hogy az áldások mind Istentől vannak. Aki a Mindenható. Aki megsegít, aki megáld felülről jövő áldásaival: esővel, napfénnyel, levegővel és Lelkével; illetve aki megáld a mélység kincseivel: a földben és a szenvedésben rejtőző áldásokkal is. Az ő ajándéka a gyermek, a család, az összetartozás és a szeretet. Az áldások pedig erősítik bizalmunkat az Úr és egymás iránt.
Fohász: Urunk, köszönjük, hogy Te vagy az áldások forrása. Köszönjük felülről jövő áldásaidat, a ránk bízott világ kincseit, a családot és a gyermekáldást. Köszönjük legnagyobb ajándékodat, a Te Fiadat, Jézus Krisztust, aki nemcsak a földi életünket halmozta el, hanem az örök boldogságot is elkészítette a Te országodban. Ámen.