2Móz 24 és Zsid 6,13–20
(ÓSZ) „Azután Mózes vette a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az ÚR kötött veletek, mindezeknek az igéknek az alapján" (8). Ez a nap számunkra a reformáció emlékünnepe. Arra emlékezünk, hogy elődeink is meghallhatták Isten hozzájuk szóló Igéjét, és elfogadták a szövetséget, amelyet Isten kötött velük Jézus Krisztus által kegyelemből üdvösséget kínálva. Így került rájuk is a Bárány vére, így lettek szövetséges népe Istennek, így indultak el a keskeny úton, hogy az Úr parancsait, igazságait egyre inkább alkalmazzák és megvalósítsák cselekedeteikben, mindennapjaikban, életükben. A következmény egy tisztuló, Isten akaratához közelebb kerülő egyház lett. Hisszük, ez a folyamat nem állt meg. Mi is beleállhatunk és a hit által elfogadva és megvallva Krisztus kegyelmét, a mi életünk is megújulhat. Mindezért egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo Gloria!
Fohász: Urunk, Istenünk! Újítsd meg a Te egyházadat, s ha úgy kedves Neked, használj ebben minket is, méltatlan szolgáidat, és kegyelmedből mégis: gyermekeidet. Add, hogy miközöttünk egyedül Jézus Krisztusé legyen minden dicsőség a Szentlélek által! Ámen.