1Móz 48 és 2Kor 13
(ÓSZ) „Én már meghalok. De Isten veletek lesz" (21). Milyen szép az áldás, ahogyan Jákób (Izráel) búcsúzásképpen megáldja az unokáit. Szinte ünneprontó, ahogyan József a hagyományt követve szóvá teszi, hogy édesapja minden bizonnyal összekeverte az unokákat. József nem látta, nem érzékelte ebben a magasabb, isteni rendet, amely sokszor nem a mi akaratunk, elképzeléseink szerint működik. Isten nagyon céltudatosan használ akár általunk megítélt, lenézett embereket, még összekuszált cselekvésükön, hiányosságaikon, hibáikon és gyengeségeiken keresztül is. Jákób végelgyengülésében is csodálatos módon hirdeti: „Isten veletek lesz". S „ha Isten velünk, ki lehet ellenünk" (Róm 8,31)?
Fohász: Mennyei Édesatyánk! Segíts, hogy mások gyengeségei ne fordítsák el a figyelmünket Terólad és Jézus Krisztusról, akiben megmutattad minden nyomorúságunk ellenére való, nagyon is céltudatos szeretetedet! Kérünk szeretteinkért, Te őrizd őket akkor is, ha már nem lehetünk mellettük! Ámen.