2Móz 20,1–17 és Zsid 4,1–11
(ÓSZ) „Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából" (2). Isten törvénye elsődlegesen útmutatás, amelynek az ő szabadító, megtartó, gondviselő szeretete az alapja. A Tízparancsolatnak azonban már a fordításával is gondban vagyunk, általában tiltásként fogalmazzuk meg a parancsolatokat. De nem lehet belesűríteni a tiltásba a valódi jelentést. Csak, hogy jobban értsük: Én, az Úr vagyok a te Istened, aki szabadító Isten vagyok, amint ezt tapasztaltad, ezért nincs szükséged más Istenre, tehát neked nem kell más Isten, ezért ne is legyen más Istened, és ha az én utamon jársz, nem is lesz más Istened. Vegyünk a második kőtábláról is egy példát: Mivel én, az Úr vagyok a te Istened, nincs szükséged arra, hogy lopj, neked nem kell lopnod, ezért ne is lopj, és ha az én utamon jársz, akkor nem is fogsz lopni. A Tízparancsolat valójában szabadságot kínál nekünk.
Fohász: Urunk, köszönjük törvényedet és útmutatásodat, amely a szeretet és az élet ösvénye számunkra. Köszönjük, hogy parancsolataid védelmező korlátjai között szabadok lehetünk. Segíts, kérünk, a korlátok között maradni! Ámen.