2Móz 17 és Zsid 2,5–18
(ÓSZ) „Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben" (8). Ahogy a mesebeli hupikék törpikék élete sem csak játék és mese, úgy Isten vándorló népének is nagyon hamar meg kell tapasztalnia, hogy támadás alá kerül. Van, amikor az ellenség nagyon is konkrét. Azonban mindenkor szem előtt kell tartanunk azt, amire Pál apostol hívja fel a figyelmünket: „mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak" (Ef 6,12). Éppen ezért az apostol azt tanácsolja: „öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben" (Ef 6,11). Mózes így is tesz: míg Isten népe harcol, felemelt kezekkel imádkozik, Áron és Húr pedig támogatják, amikor ellankadnak kezei. A fizikai harc így lelki támaszt, a lelki harc fizikai megerősítést kap.
Fohász: Urunk, elismerjük, hogy minden vereségünk megérdemelt volt. Mégis, segíts, kérünk, hogy minden harcunkat imádságban vívjuk meg! Ha Te velünk leszel, az elég lesz! Ámen.