2Móz 16 és Zsid 2,1–4
(ÓSZ) „Majd én hullatok nektek kenyeret az égből. (...) Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem" (4). Nálunk a keresztyének számára a legnagyobb kísértés a szabadság... Jó poénnak tűnik, de az a szomorú valóság, hogy míg máshol a Krisztusban való hitet vállalva naponként kockára teszik az életüket a keresztyének, addig mi olyan szabadok vagyunk, hogy már a legkönnyebb próbákon is elbukunk. A telhetetlenség nagyon hamar megkísért bennünket, a hitünk pedig sokszor addig tart, ameddig nem kell megtartóztatnunk magunkat. Isten népe is hamar lázadni kezd üres hassal. De a felülről kapott manna által is meg vannak próbálva, hogy Isten rendjéhez igazodnak-e. Hiába szed valaki többet, más kevesebbet, egyformán jut. Hiába szednek másnapra is, megromlik. Hiába mennek ki szombaton, nem találnak. De mindig van elég. Bízniuk kell a gondoskodó Istenben. Ahogyan nekünk is.
Fohász: Urunk! Köszönjük a mindennapi kenyeret és mindent, amit táplálékul azon felül kapunk. Kérünk, segíts jól élnünk ajándékaiddal. És köszönjük a felülről jövő lelki kenyeret is, a Te Igédet, Jézus Krisztust, aki által az örök életre táplálsz bennünket. Ámen.