2Móz 15 és Zsid 1,5–14
(ÓSZ) „Mert én, az ÚR vagyok a te gyógyítód" (26). Nem csak a víz lehet keserű, amint a vándorló nép tapasztalta Márában. Az életünkben is lehet keserűség, fájdalom, jajkiáltás, szenvedés, amelyek miatt vagy lázadozhatunk, mint Izráel, vagy az Úrhoz kiálthatunk, mint Mózes. Ekkor Isten Mózesnek egy fát mutat, amelyet vízbe dobva édessé válik a víz. Keresztyénként szinte automatikusan Jézus Krisztus keresztjére gondolunk és sebeire, amelyek által a mi sebeink is gyógyulnak. Fontos, hogy csak Isten adja a gyógyulást. Tőle jön a megoldás. Ő tudja a rosszat javunkra, a keserűséget édesre fordítani. És amíg tart, a rosszban és keserűben is tud a szenvedés által formálni minket. Jézus Krisztusban kapunk reménységet arra a létre, ahol „halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak" (Jel 21,4). És mi ennek fényében láthatjuk mostani keserűségeinket, amelyek biztosan elmúlnak.
Fohász: „Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. (...) Kicsoda olyan az istenek között, mint te, URam? Kicsoda olyan felséges szentségében, félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te? (...) Az ÚR uralkodik örökkön-örökké" (1Móz 15,2.11.18)! Ámen.