2Móz 14 és Zsidók 1,1–4
(ÓSZ) „Az ÚR megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, és az üldözőbe vette Izráel fiait. De Izráel fiai kivonultak az ÚR kezének oltalma alatt" (8). Istennel szembeni megkeményedésben vagy az Úr kezének oltalma alatt élünk? Az első vagánynak, menőnek és haladónak is tűnhet egy ideig, a másik viszont az életet jelenti. A megkeményedésbe bele lehet pusztulni, össze lehet törni, mint a fáraó és emberei. Isten oltalma alatt járni viszont a megmenekülést szolgálja, ahogyan Isten népe is megtapasztalta. Csak hab a tortán, hogy Izráel ezután a hittapasztalat után kezdi el félni az Urat. Előtte még felróják Mózesnek, hogy miért hozta ki őket Egyiptomból, de amikor átélik, hogy Isten megszabadítja őket erős karral a szorongattatásból is, elkezdik komolyan venni az Urat. „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az ÚR!"
Fohász: Urunk, köszönjük, hogy minden szorultságunkban, amikor beszűkíti látásunkat a félelem, komolyan vehetjük, hogy Te vagy a Szabadító és a Megváltó, aki megoldást és menekülést készítettél nekünk. Rád bízzuk magunkat minden körülmények között. Ámen.