2Móz 10 és Tit 2,11–15
(ÓSZ) „Ifjainkkal és véneinkkel megyünk – felelte Mózes –, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk az ÚRnak" (9). Nagyon jó látni a tudatosságot, amellyel Mózes válaszol a fáraónak, és elmondja, hogy akkor mindannyian megyünk, családostul, gyerekestül, mindenestül, hogy áldozatot mutassunk be, áldozattal szolgáljunk az Úrnak. Holnap vasárnap... Ott van-e bennünk ez a tudatosság, az a bizalom, hogy a legkisebb is számít, és mindenkire szükség van? Ott van-e bennünk ez az imádságos, a másikért is felelősséget érző szeretetet, amellyel hívogatjuk, terelgetjük, ha kell, kézen fogjuk azokat, akik ránk bízattak? Hiszen szeretnénk, hogy ők is ott legyenek az Isten előtti ünneplésben, örömben. Hogy elkezdjük közösen gyakorolni a mennyei, örökké tartó örömet.
Fohász: Urunk Istenünk! Segíts azzal a tudatossággal, felelősséggel és szeretettel megélni a hitünket, hogy Te mindenkit szeretsz, hiszen mindenkiért odaadtad Fiadat a kereszten. És segíts ezt a szeretetet továbbadni, ezzel a szeretettel hívogatni Hozzád szeretteinket, családtagjainkat, barátainkat, szomszédainkat, munkatársainkat, mindazokat, akiket ránk bíztál! Ámen.