2Móz 9 és Tit 2,1–10
(ÓSZ) „Aki a fáraó udvari emberei közül megijedt az ÚR kijelentésétől, biztonságba helyezte szolgáit és a jószágát" (20). Ha a fáraó nem is akarja komolyan venni Isten kijelentését, fenyegetését, ítéletét, azért már az udvari emberei között is vannak, akik kapizsgálják a dolgokat, és elkezdenek Isten útmutatása szerint cselekedni, amelyről kiderült számukra, hogy mindig igaz, tehát lehet rá építeni, különösen, hogy a megmenekülést és az életet szolgálja. A hatalmasok, az urak és parancsolók a saját kárukra cselekedhetnek istentelenül, mi pedig, lássuk magunkat akár hatástalanul kicsinek, cselekedhetünk másképp, az árral, a divattal, a tömeggel, vagyis az önteltekkel szemben, egyedül Isten félelmében. Hogy megmeneküljünk, megtartassunk és éljünk!
Fohász: Urunk Istenünk! Bocsásd meg, hogy olyan sokszor nem vettük komolyan kijelentésedet, és csak sodródtunk a vesztébe rohanó tömeggel, engedelmeskedve a nyomásnak. Köszönjük, hogy megtérhetünk, megfordulhatunk és újat kezdhetünk Veled, aki örök életünket munkálod. Ámen.