2Móz 7,26–8,28 és Tit 1,10–16
(ÓSZ) „Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek itt az országban" (21)! A fáraó még mindig azt gondolja, ő diktálja a feltételeket. Bár Isten újra és újra megmutatja számára, hogy ki az Úr. A békák arra a napra tűnnek el, amelyre kéri. A szúnyogoknál már a mágusok is látják saját hatalmuk végességét és elismerik: „Isten ujja ez"! A bögölyöknél pedig Isten jelzi azt is, hogy különbséget tud tenni népe és az egyiptomiak között. De még mindig nem esik le a fáraónak, hogy Istennel szemben egy lehetősége van. Sokszor mi is szeretnénk parancsolni Istennek, szeretnénk diktálni a feltételeinket, megmondani, mit csináljon. Ilyenkor lehet, hogy egy-egy konfrontáció, összeütközés kell, hogy meggyőzzön: nem mi írjuk a forgatókönyvet, ő osztja a szerepeket, és rendezőként ő ad útmutatásokat. Mennyi csalódás kell még, hogy végre elfogadd ezt örömmel?
Fohász: Urunk Istenünk! Bocsásd meg, hogy sokszor mi szeretnénk megmondani Neked, hogyan irányítsd az életünket. Köszönjük, hogy megláthatjuk: Te vagy az Úr. Örömmel szeretnénk engedelmeskedni a Te akaratodnak, mely üdvösségünket készíti. Ámen.