2Móz 6,2–27 és Fil 4,10–23
(ÓSZ) „Azután beszélt Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok az ÚR" (2)! Biztonságot ad számunkra, hogy Isten az Úr. Úr életünk helyzetei felett, a viszontagságok, az indulatok, a káosz, a nyomorúság felett. Az Úr szó helyett azonban az eredetiben Isten neve szerepel, amely a létige egyes szám harmadik személyű régies alakja, és ennyit jelent: van. Ő van! Néha jó lenne úgy is végigolvasni az Ószövetséget, hogy az eredeti szöveg szerinti létige a magyarban is oda kerülne, ahol a héberben szerepel. A zsidók egyébként Isten neve helyett az Örökkévaló kifejezést használják. Tehát Isten az Úr, akinek nevében az a lényeg, hogy ő: van. Ez az ő neve és az ő lénye. Ő a van. És mi is akkor vagyunk és leszünk, ha az életünket hittel őhozzá kapcsoljuk.
Fohász: Urunk Istenünk, köszönjük, hogy amikor kijelented magad nekünk, azt helyezed a szívünkre, hogy Te vagy. A Te valóságodat, igaz voltodat, hatalmadat tapasztaljuk meg szabadításodban, szeretetedben. Köszönjük, hogy Krisztusban is szemlélhetjük, csodálhatjuk felénk fordított atyai arcodat. Ámen.