2Móz 5,1–6,1 és Fil 4,1–9
(ÓSZ) „Ekkor Mózes az ÚRhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért bánsz ilyen gonoszul ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem" (22)?! Uram, miért...? Számtalanszor hangzik el ez a kérdés, és minden bizonnyal elhangzott már a Te szádból is. Bizony, mi is állhatunk értetlenül a történések előtt, ahogyan Mózes sem érti, mi van. A fáraó udvarában való megjelenésük után ugyanis az uralkodó hetykén kérdezi: „Kicsoda az az ÚR, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt?" Isten népének a helyzete ezután rosszabbra fordul. Mózes ebben a helyzetben teszi fel a kérdést: „Miért...?!" Nem látja, hogy egy hosszabb folyamatban vannak, amely majd elvezet a szabaduláshoz. S ebben a folyamatban vannak mélypontok is, mégis vigasztaló, hogy Isten munkálkodik. Mi is csak Istenben bízhatunk, és igaz válaszokra csak akkor számíthatunk, ha neki tesszük fel a kérdéseinket.
Fohász: Úr Jézus Krisztus! Te is feltetted a kérdést az Atyának, hogy miért. S a válasz mi voltunk. Mert értünk hagyott el Téged a kereszten, hogy mi soha ne érezzük elhagyatva magunkat. Ezért szeretnénk minden miértünkkel Hozzád fordulni, hiszen tudjuk, hogy erős karral munkálkodsz a szabadulásunkon. Ámen.