2Móz 33 és Zsid 11,1–7
(ÚSZ) „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés" (1). Az egyik kommentár szerint ezt úgy kell érteni, hogy a hit a remélt dolgokat olyanná teszi, mintha már valóságosak lennének. A hit behozza az Istentől való jövőt a jelenbe. Adódik a kérdés: Te tudsz-e ilyen reménységgel nézni Istentől távol élő szeretteidre? Válaszolhatnád persze, hogyha ismerném az illetőt, akkor nem kérdeznék ilyet. Fontos tudatosítanunk, hogy a hit nem a lehetőségekre tekint, hanem meghódítja a lehetetlen birodalmát. Mert a hit ott kezdődik, ahol a lehetőségek végződnek. Én, ha körülnézek, csak áldom Istent, ahogy lecsúszott alkoholistákat szabadít meg függőségükből, sokévnyi börtönre ítélt embereket újít meg és hív el szolgálatra. Újra és újra bebizonyítja, hogy a lehetetlen lehetséges. Ő el tudja végezni. Bízzál hát és reménykedjél: Isten teljesíti!
Fohász: Jóságos Uram! Neked lehetséges az, ami nekünk lehetetlen. Kérlek, Te tedd meg a csodát annak az életében is, akire most gondolok. Ha úgy látod jónak, használj engem ebben a szolgálatban, és én Téged foglak dicsérni szüntelen. Ámen.