2Móz 28 és Zsid 8,6–13
(ÚSZ) „Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek" (10). Nem mindegy, hogy Isten törvénye egy kívülről jövő elvárás, vagy a bensőnkben lévő tekintély, amely a részünkké vált, és zsinórmértéke lett döntéseinknek. Amikor a pásztorok elmondták Máriának, hogy mit hallottak az angyaloktól, azt olvashatjuk, hogy „Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta" (Lk 2,19). Isten Igéjét nekünk is így kell naponta a szívünkben forgatnunk, vagyis azon gondolkodnunk, hogyan legyen életünk szerves része. Így kerül az Ige az elménkbe és a szívünkbe. Aztán rövidesen azt fogjuk érzékelni, hogy Isten csodálatosan átformálja az életünket. Mélyen érzővé teszi a szívünket, bölcsességet ad a mindennapi döntéseinkben, és átélhetjük, hogy mindennél jobb az élet útján járni vele.
Fohász: Uram, köszönöm, hogy megszólítottál, köszönöm, hogy érthetem szavad, köszönöm, hogy beszéded gyógyító erő. Hálás vagyok, hogy Te Istenem vagy, én pedig népednek tagja lehetek. Így jó, csak Veled jó nekem! Ámen.