JSir 5 és Lk 1,57–66
(ÚSZ) „És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent" (64). Az embernek akkor oldódik meg a nyelve a bizonyságtételre, amikor van mondanivalója. Zakariás alig várta, hogy elmondhassa, mi történt vele, hogyan szólította meg az angyal, mit mondott neki. Amíg nem éljük át az Istennel való találkozást, addig olyanok leszünk, mint az a pap, akit egy alkalmon rövid bizonyságtételre kértek, s ő felháborodott, hogy ne kényszerítsék felkészülés nélkül szólni. Isten akkor nyitja meg az ember száját, amikor találkozott vele. Megtérésemet, Úrral való dolgaimat azért tudom elmondani, mert átéltem. Ha Téged megkérdeznek, el tudod mondani, hogyan szólított meg Isten? Tudsz bizonyságot tenni, hogy miként vezetett és tanított Téged? Megnyílik a szád, vagy néma maradsz? Ha nincs bizonyságod, kérheted Istent, hogy szólítson meg.
Fohász: Köszönöm, Istenem, hogy megszólítottál. Hálát adok Neked, hogy megértetted velem Igédet. Add, hogy sokaknak el tudjam mondani Veled való találkozásomat, Veled való életemet, hogy ezáltal is a Te nevedre szálljon dicsőség. Ámen.