JSir 4 és Lk 1,46–56
(ÚSZ) „Mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve" (49). A hálatelt szív énekét olvashatjuk ebben az igeszakaszban. Az tudja igazán dicsőíteni Istent, aki már megtapasztalta az életében, hogy „nagy dolgokat tett velem a Hatalmas". Amíg csak másokkal teszi, az nem hat el a szívünkig. Egészen addig Isten szeretete csak elmélet számunkra, ami nem indítja bensőnket hálára. Amikor viszont személyes életünkben éljük át a Hatalmas munkálkodását és a gyakorlatban tapasztalhatjuk csodáit, amelyeket értünk tesz, attól kezdve őszinte hálával telik meg a szívünk. Látva munkálkodását az ember új reménnyel telik meg, és kezdi elhinni a hihetetlent, hogy Isten a lehetetlent is lehetővé teszi.
Fohász: „Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül! Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet. Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké" (Zsolt 86,10–12). Ámen.