2Móz 37 és Zsid 12,12–17
(ÚSZ) „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön" (15). Sok-sok magyar szívben gyökeret vert a keserűség gyökere. Talán jogos igazságtalanság ért, de nem jó, ha csak sérelmeit forgatja a szívében az ember. Egy idő után nem is tudsz másról beszélni, mindent a keserűség íze hat át. És ez fertőző jelenség, sokan hatnak így ránk. Isten igéje azt mondja, hogy „minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt" (Ef 4,31). Ugyanitt útmutatást ad a gyógyuláshoz vezető út felé is: „Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban" (Ef 4,32). Ne a keserűséget árasszuk, éljünk inkább kegyelemből! Legyünk Krisztus jó illata (2Kor 2,15)!
Fohász: Kérlek, Uram, segíts az engem ért sérelmek megbocsátásában. Add, hogy a Te közeledben megtaláljam a gyógyulást, és kigyomláltassék belőlem a keserűség gyökere. Add, hogy mindenekelőtt kegyelmedre figyeljek, és Téged dicsőítselek. Ámen.