2Móz 35 és Zsid 11,23–40
(ÚSZ) „Többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett" (26). Az embert megszédíti a hatalom, a pénz és a siker. Valóban boldog az, aki ellent tud állni ezeknek, mert felismeri, hogy Krisztus követése sokkal többet kínál. Biztos vagyok benne, hogy Jézus tanítványai a világ minden kincséért sem cserélték volna fel a Krisztussal való vándorutat, noha ez sokszor szűkölködéssel, szenvedéssel és megvetéssel járt. Én magam is így tapasztalom ezt, mert azokat a csodákat, amelyeket Istennel átélhetek, pénzen megvenni nem lehet. Jézus a legcsodálatosabbat adta nekünk, mikor elküldte Szentlelkét. Vele egy különleges új világ tárul fel előttünk: a körülmények nem változnak, a változás bennünk történik. Az ilyen emberek már nem a földiért hajtanak, hanem azzal a lelkülettel szolgálnak, amiről az igében olvasunk: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük" (Zsid 13,14).
Fohász: Gondviselő Jó Atyám! Add, hogy a Te dicsőségedre legyen az én földi vándoréletem. Kérlek, hadd lássam mindig a célt, a Te országod eljövendő gazdagságát. És mutasd meg azt is, hogy már vándorlásomban a Te országod polgára vagyok. Ámen.