1Sám 20,1–34 és Mt 18,21–35

(ÓSZ) „Mert míg Isai fia él a földön, nem lesz belőled és a királyságodból semmi” (31). Jónátán alázata figyelemreméltó. Ő lehetne a trón várományosa, mégis szívből szereti a nála esélyesebb, nép által ünnepelt Dávidot, aki nem is a királyi család tagja. Saul a földi, emberi dolgokra tekint, Jónátán szeme és szíve nyitva van a láthatatlan világra. Kész befogadni Isten döntését, hogy Sault Dávid kövesse a trónon. Szerinte, ha Isten Dávidot választotta, a népnek is ez lesz a legjobb. Saul azonban elzárkózik Isten akaratától. Düh és arrogáns viselkedés jellemzi. Isten helyett ő akar dönteni és uralkodni. Saul a népre nem, csak saját családjára tekint, nem hajlandó lemondani az egyébként Istentől kapott hatalmáról. Jónátán alázata valóban emberfeletti, krisztusi vonás. Saját jogait Isten akaratának rendeli alá, és rossz érzés nélkül, szeretettel enged utat Isten terveinek.

Fohász: Atyánk, a mi szívünkben is munkáld azt a krisztusi alázatot, amely mindenkor alá tudja vetni magát a Te akaratodnak és a Te terveidnek! Tudjuk, hogy életünk csak így folyhat az általad kijelölt mederben, csak így lehetünk boldogok, csak így érhetünk célt. Ámen.