1Sám 17,26–58 és Mt 18,6–10

(ÚSZ) „Nehogy egyet is megvessetek e kicsinyek közül” (10). Nem a bölcsességet, a tehetséget, az erkölcsi feddhetetlenséget értékeli bennünk Isten. Az ő szemében az a nagy, aki olyan, mint egy kisgyermek. Kádár Annamária írja Mesepszichológia c. könyvében, hogy a kisgyermek Isten tenyerén él, egy idő és tér nélküli világban, egy osztatlan szent időben. A kinti világban is azt a rendet keresi, amelyet az anyaméh oltalmában megtapasztalt. Felnőttként is az lehet közel Istenhez, akit nem szabdal fel a rohanó világ, hanem az örökkévalóság időszámításához szabja az életét. Aki meg tud állni és önfeledten játszani, mert biztonságban érzi magát Édesatyja oltalmában. Ez a gyermeki bizalom Istennek elég. Minden más csak plusz, ajándék, amit elvárni nem szabad. Jaj annak, aki felesleges terhekkel keményíti szívét, jaj annak, aki korlátozza az Istennel töltött önfeledt időt, és jaj annak, aki önként mondd le erről.

Fohász: Bocsásd meg, Atyánk, hogy megvetjük a gyermeki lelkületet önmagunkban. Bocsásd meg, hogy magunkat fosztjuk meg attól, hogy gyermeki örömben éljük Veled. Szeretnénk most aggodalmak nélkül Rád bízni magunkat! Segíts nekünk gyermekeidként élni ebben a világban! Ámen.