2Sám 4 és Mt 23,37–24,2

(ÚSZ) „Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok” (38). A ház a család biztonságot adó otthona, a megpihenésnek, az oltalomnak a helye. A templom Isten hajléka, egy egész közösségnek reményt és biztonságot adó szent épület. Jézus azt mondja: mindez semmivé lesz. Hiába a ház, nem fogtok lakni benne, mert elűzettek onnan. Hiába a templom, mert le fogják rombolni. Ne a kézzel csinált hajlékokban bízzatok, ne oda meneküljetek, ne ott keressétek a megnyugvást és az oltalmat! Mint tyúkanyó kiscsibéit a szárnya alá, úgy akartalak összegyűjteni benneteket Isten védő szárnyai alá. Nincs itt maradandó városunk nekünk sem (Zsid 13,14). Otthonunk, életünk, menedékünk ott van, ahol a mi Atyánk van. Mindenekelőtt az ő közelségére van szükségünk. Ha ő mellettünk van, akár házban, templomban vagy hajlék nélkül, romok között, mindig biztonságban tudhatjuk magunkat.

Fohász: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre” (Zsolt 90,1). Te vagy az egyetlen biztos pont az életünkben. Köszönjük ezt Neked! Add, hogy semmi másba ne vessük bizalmunkat, mindig egyedül Beléd! Ámen.