2Sám 3,22–39 és Mt 23,29–36

(ÓSZ) „Én ugyan már fölkent király vagyok, de gyenge. (…) De megfizet az ÚR a gonosztevőnek” (39). Dávid Isten akaratából király lesz. Istennel jár, a nép is hallgat rá és szereti uralkodóját. Végre Isten szolgája ül a trónon! Minden adott ahhoz, hogy az országban békesség legyen. Mégis, Isten népét belső harcok emésztik. Izráeliek és júdaiak ölik egymást. Egyik hadvezér veszi el a másik hadvezér életét. Dávid elkeseredik: „fölkent király vagyok, de gyenge”. Ha hitben helyére is kerül az életünk, attól még nem leszünk erősek. Ha elkezdünk Istennek járni, attól még nem csak jó dolgok történnek majd velünk. A történet kulcsszava azonban a de szócska. Megmarad gyengeségem, de Isten ereje fog megsegíteni. Történnek velem rossz dolgok, de Isten jóra fogja fordítani azokat. Istenre rátalálva adottságaim halmaza és környezetem nem lesz más, de velem lesz az, aki mindezt uralja.

Fohász: Istenem, előtted nincs lehetetlen, Neked minden lehetséges. Köszönöm, hogy a hit csatornáján keresztül a Te erőd az enyém is, a Te lehetőségeid az enyémek is lehetnek! Köszönöm, hogy nem kell erősnek lennem, nem kell mindent megoldanom, elég, ha Te velem vagy! Ámen.