2Sám 3,1–21 és Mt 23,13–28

(ÚSZ) „Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt” (13). Nagy felelősség, hogy hatással vagyunk gyermekeinkre és általuk a jövőre. Még nagyobb felelősség azonban, hogy nemcsak a földi világra, de a túlvilági életre is hatással van e világi életünk és hitvallásunk. Befolyással vagyunk mások üdvösségére! Isten adja a hitet, ő üdvözíti az embereket – azonban nehogy eltakarjuk az örök életet az emberek elől. Hogyan? Úgy, hogy elérhetetlen távolságba helyezzük Isten kegyelmét. Úgy, hogy feltételhez kötjük azt, ami feltétel nélküli. Úgy, hogy áruba bocsátjuk azt, ami ajándék. Nem a bűn nélküli életért, hanem a bűnbánatért, nem a jó tettekért, hanem a hitért, nem előjogokért, hanem az alázatért lehet a miénk a mennyek országa. Nem vagyunk méltók rá, ne akarjunk másokat méltókká tenni, mert Isten országa kegyelem. Csak elfogadni lehet, és aztán belőle fakadóan járni a megszentelődés útján.

Fohász: Istenünk, bocsásd meg nekünk önelégültségünket! Csak bűnbánattal és hálával járulhatunk eléd. Könyörülj rajtunk, szegény, bűnösökön! Szentlelked által segíts bennünket a Te utaidon járni, parancsaid szerint élni! Köszönjük, hogy annak ellenére lehet miénk a mennyek országa, amilyenek vagyunk! Ámen.