2Sámuel 1,1–16 és Mt 22,23–33

(ÓSZ) „Hogy mertél kezet emelni az ÚR felkentjére, és megölni őt” (14)?! Csodálatraméltó Dávid Isten iránti tisztelete. Saul évekig megkeserítette az életét, meg akarta ölni, kergette, ezért bujdosni kényszerült és félelemben élt miatta. De bármennyire is neheztelt Saulra, és bizony könnyebb lett volna, ha Sault korábban megölik, Dávid az isteni kiválasztás és felkenetés miatt mégis mindig védte, tisztelte a királyt. Nem Saul előtt hajtott fejet, hanem a Saulra vonatkozó isteni akarat előtt. Sajnos bennünk sokszor nincs olyan alázat Isten iránt, mint Dávidban volt. Aki tiszteli Istent, az tiszteli az ő akaratát és kiválasztását másokon, de önmagán is. Mi pedig „választott nemzetség, királyi papság” (1Pt 2,9) vagyunk Krisztus által. Viseltessünk azért dávidi alázattal lelki vezetőink, testvéreink, de a rajtunk nyugvó isteni kiválasztás iránt is!

Fohász: Köszönjük, Atyánk, hogy Krisztusban minket is kiválasztottál az üdvösségre, a szolgálatra és arra, hogy gyermekeid legyünk. Segíts nekünk mindig alázattal és tisztelettel viseltetnünk a Te másokat és minket megszentelő kegyelmed iránt! Ámen.