1Sám 30,16–31 és Mt 22,1–14

(ÓSZ) „Testvéreim! Ne bánjatok így azzal, amit az ÚR adott nekünk” (23)! Összecseng ez a mai ószövetségi történet a tegnapi és mai újszövetségi példázatokkal. Mindenünk, amink van, amibe beleszülettünk, amit életünk alatt nyertünk, Istené. Sáfárai vagyunk ezeknek az isteni javaknak: földünknek, nemzetünknek, településünknek, hitünknek, felekezetünknek, családunknak, anyagi és nem anyagi természetű kincseinknek. Hogyan gazdálkodunk, hogyan bánunk mi ezekkel? A törvény igazi betöltése az a mondat, amit Dávid mond önző katonáinak. Tehát a szeretet kettős parancsa szerint való eljárás: szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és felbarátodat, mint magadat. Dávid Isten ajándékaként tekint győzelmére, zsákmányára, társaira pedig testvérként. Megosztoznak, együtt örülnek Isten ajándékának. Bárcsak mi is Dávid szavaival tudnánk helyreigazítani minden vitás helyzetet!

Fohász: Atyánk, köszönjük Neked ajándékaidat és megatartó kegyelmedet életünkben! Add, hogy minden nézeteltérésben testvérként szólítsuk meg egymást, és Tőled kapott ajándékként tekintve minden mi javainkra, tudjunk megegyezni, megosztozni egymással! Ámen.