1Sám 30,1–15 és Mt 21,33–46

(ÓSZ) „Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében” (6). Károli Gáspár fordításából idéztem ismét, mert beszédesebb ebben az igeversben, mint az újfordítású Biblia. Dávid és népe mélyponton van. Elveszítették a számunkra legfontosabbat, a családjukat. Dávid szomorúságát tetézi, hogy a nép őt látja bűnbaknak, őt hibáztatja. Többszörös teher nehezedik rá: saját bánata, mások neheztelése, a megoldás keresésének felelőssége. A többiek már a sírásba is belefáradtak, Dávidon pedig ott van a nyomás, hogy cselekednie is kell. Hogyan tudja magát összeszedni? Saját forrásaiból nem meríthet erőt! „Dávid azonban megerősíté magát az Úrban.” Az Úr tud erőt adni, az Úr segít a problémát megoldani, az Úr kezében van a megoldás. De ez nem magától jön, kérni kell. Dávid pedig veszi az efódot, imádkozik, erősíti magát az Úrban…

Fohász: Atyánk, a mi életünkben is vannak teljesen legyengítő, kétségbeejtő gondok. Köszönjük, hogy annyi erőnk mindig van, hogy legalább a kezünket összetegyük. Köszönjük, hogy az ima által hozzáférhetünk a Te erődhöz! Ma is Hozzád folyamodunk minden problémánkkal, hogy erősítsük magunkat Benned! Ámen.