1Sám 28 és Mt 21,23–27

(ÓSZ) „Ekkor Saul hirtelen teljes hosszában elzuhant a földön, annyira megrémült Sámuel szavaitól” (20). A halottidézés bűn Isten előtt. Az ilyen praktikákkal az ember ajtót nyit a Sátánnak, aminek súlyos következményei lesznek: ájuláshoz vezető rémület, állandó belső feszültség, depresszió. Az ember nem veszi komolyan a Sátán hatalmát, játéknak, szórakozásnak tartja a szellemvilággal való kapcsolatteremtést, és így felelőtlenül kiszolgáltatja magát a sötét erőknek. A szellemidézéssel nem tudunk elhunyt szeretteinkkel kapcsolatba kerülni. A gazdag és Lázár példázatában (Lk 16,19-31) Isten nem engedi vissza Lázárt a földi életbe, a történet egyedül a feltámadás lehetőségét nyitja meg. A mai igeszakaszban az Úr nem válaszol Saulnak. Már elhagyta őt. Vajon ennek ellenére engedte volna Sámuel lelkét megidézni? Valóban Sámuel volt az, akivel Saul kapcsolatba lépett a halottidéző által?

Fohász: Istenünk, ne vígy minket kísértésbe! És szabadíts meg a gonosztól! Óvj meg bennünket attól, hogy a Sátán ereje beáramoljon az életünkbe, és tönkretegyen minket! Könyörülj azokon, akik a gonosz hatalma alatt élnek és szenvednek! Adj nekik szabadulást! Ámen.