1Sám 25,18–44 és Mt 21,1–11

(ÚSZ) „Kicsoda ez” (10)? Milyen hangsúllyal kérdezték ezt a jeruzsálemiek? Csodálkozással? Valahogy így: nahát, ki lehet ez az ember, akit ilyen sokan ünnepelnek? Vagy megvetéssel? Talán így: ki ez, és mi ez a nagy felhajtás, amellyel érkezik? Vagy felháborodással? Mit képzel magáról ez, hogy úgy vonul be ide, mint egy király? Jézus hozzánk is jön. Ő, akit sokan szeretnek, ünnepelnek, követnek. Ő, akin sokan megbotránkoznak. Jön alázattal, a szívünket megcélozva. És mi hogyan fogadjuk? Kíváncsiak vagyunk rá, és arra, hogy mit hozhat életünkbe a vele való találkozás? Vagy lebecsüljük az érkező királyt, és nem tulajdonítunk neki túl nagy jelentőséget? Vagy felháborodunk, mert sérti az önérzetünket, hogy át akarja venni az uralmat az életünk felett, és azt akarja, hogy megváltozzunk? El kell döntenünk, hogyan fogadjuk őt, mert ez szab irányt életutunk folytatásának. Mert minden ezen múlik!

Fohász: Urunk, Jézus, Te vagy a király, életünk ura és védelmezője. Te vagy a nagy próféta, Isten akaratának feltárója és közlője. Te vagy a magadat értünk feláldozó, értünk szüntelen imádkozó főpapunk. Add, hogy így tudjunk fogadni, Hozzád méltó módon! Ámen.